BLACKOUT

Szóval itt a tél, úgyhogy ismét éltre kelhet a blog (van időőőő erre is)... Na igen, ez a bejegyzés sem minden hátsó szándékot nélkülöző, természetesen igen komoly tapasztalatok megosztása ismét a cél. Csakhogy most nem a hóval és sárral fedett kiskertek állnak a középpontban, hanem egy, a szobámban lévő kb. 100 literes "akvakultúra". Nem is más okból. minthogy finoman szólva is ellepte az ALGA ezt a kis paradicsomot. Próbálnék nem kitérni arra mélyebben, hogy milyen algák kúsztak elő az "akvakertben" a lényeg, hogy elég sokféle van (volt...!?). Tehát volt (van... !?) ecset -, fonál -, pont -, barna -, stb-stb alga, amik egyre jobban érezték magukat, minden rosszalló tekintetem ellenére.

A műértők kedvéért azt azért mellékelném, hogy persze megy a GA micro-macro 4-4 ml/nap, kb. 3 ml/nap EL Carbo ééééés nagy nyomású CO2 3 b/s üvegdifivel, plusz 1200 l/h szűrés illetve 94 w világítás mindezek felett 10 órában (sooook tudom...). Na és persze a sereg, alga fronton: 7 Oto, 7 Amano, 3 black molli (pusz a kicsik azóta) és lassan megszámlálhatatlan RC rákocska; az esztétikai élmény kedvéért pedig tizenvalamennyi vörösorrú pontylazac, ugyanennyi vörös neon és csinos, rózsaszín zebra dánió. 

Szóval ilyen paraméterekkel indul az aksi (persze ez nem igaz, hiszen az indulástól már eltelt vagy 2 hónap), és erre az idilli állapotra ereszkedett rá az a fránya"zöld köd", amit végül a címben ismertetett módszerrel próbálok elüldözni. A módszer lényege, hogy 3-5 vagy 7 napra a lelkes akvarista totál lesötétíti az akváriumot, és ettől a fényre igencsak lelkesen reagáló, de túl sok tartalékkal nem rendelkező "pránaevő" algák mérhetetlenül rosszul érzik magukat, majd szépen el is pusztulnak. Azért túlzottan keseregnünk a "szörnyű mészárlás" miatt nem kell, mert drága algáink spóráit folyamatosan ki-be szipákoljuk mi is az orrunkkal, szánkkal, hiszen a azokkal a levegő rendesen tele van, még az ilyen kellemes téli napokon is.

Na de egy szónak is száz a vége, az akváriumom szépen el volt látva ezekkel a nemkívánatos betolakodókkal. Íme:

Nem túl szép... Ráadásul az algaevőim is egyre jobban ráálltak a fincsi, előre gyártott halétekre...
Tehát muszáj volt átértékelni a dolgokat. Megnézni hol lehet a hiba. Az alga minden esetre remekül érezte magát:

Green  hell...

Azt gondolom, hogy a fenti "étvágygerjesztő" képek után mindenki beláthatja, hogy elég indokot szolgáltatott ez a zöld brigád a blackout kissé radikális megoldásként való alkalmazásához. TUDOM, hogy alapból a probléma kiváltóját, az egyensúly felborítóját kellene keresnem, de úgy döntöttem, hogy tiszta lappal kezdve ez talán egyszerűbb lesz, majd utána próbálva megtalálni a többletet/hiányt, a probléma okozóját/okozóit a rendszerben. Legfőképp, hogy a korábbi növényes aksimban ilyen gond nem merült fel, tehát ilyen jellegű tapasztalatom mondhatni nulla. Ott csak akkor került elő az alga, amikor már nem fordítottam kellő időt és figyelmet a vízcserékre (ja, igen ez heti 50% kb., full RO-val) .

Vagyis megtörtént az elsötétítés. Pokróc fel, NE LESS! (sorry,ezt 100%-ban nem tudtam betartani... már az első nap bekukucskáltam, hogy jól vannak-e a srácok, de utána már megnyugodtam) és a szűrő kifolyója felfelé állítva. Esténként ez a szívderítő látvány fogadott:

:) a macik azért hoztak valami vidámságot a dologba :)

Tehát ez ment vasárnap este 10-től egészen a következő hét csütörtökének délután 5 órájáig. Ekkor már elérkezettnek láttam az időt arra, hogy kiderüljön az igazság, mennyire sikerült az ellenséget megsemmisítenem.

Mit is mondjak... Nem voltam elégedett... Az átütő siker így 4 nap elteltével nem volt valami átütő... Meg olyan nagy siker sem... Jó-jó lehet, hogy ahhoz képest nem is sikerült olyan rosszul a dolog, de ilyen jellegű előtte-utána dokumentációt még sehol sem láttam képekben, úgyhogy nem is igazán tudtam mire számítsak, de az "eltűnt minden alga"-tól az én aksim elég messze állt. Kb ilyen lett:

 

 :( Lássuk be, azért lenne még mit innen eltakarítani... :(

Szóval, kicsit elkeseredetten, gondoltam bele-kalamolok az akváriumba és "manuálisan" is rásegítek az algák távozására. Ahogy belenyúltam az ollóval a vízbe azonnal megborzongtam... A víz finoman szólva sem volt meleg... Akkor beugrott, hogy a vízcserék alatt ki szoktam húzni a fűtőt, hogy amíg pacsmagolok ne csapassa magát szét lehetőleg, és persze a vissza kapcsolást akkor, nyílván elfelejtettem :( Persze mindebből kb. arra a következésre jutottam, hogy Valószínűleg a melegebb vízben a felfokozottabb működéssel az algák is jobban aktivizálódnak és ebből következően Valószínűleg az idő múlásával, azzal arányban többen és jobban is pusztulnak. Nos, hogy mindezt kipróbáljam, egy kis intermezzo után (értsd úgy, hogy ez alatt a két és fél óra alatt a fűtés vissza és halacsok is kaptak egy kis táplálékot, plusz csapattam egy adag EL Carbo-t) visszakerült a macis-lepedő és egészen vasárnap estig (d.u. 5 óráig) ismét a blackout kúra került előtérbe. Az eddig eltelt időt már nem kell különösebben jellemeznem, a szűrő szűrt, a fűtő fűtött, a CO2 rendszer pihent. 

És eljött a vasárnap este tele-tele izgatott várakozással az eredmények újbóli megismerésére fényében. Íme az eredmény:

Na ezzel már sokkal elégedettebb voltam. Az algák kb. 85-90%-a eltűnt. Erre a képre számítottam volna kb. 3 nappal ez előtt, de akkor ez még nem jött be.

Csakhogy most jön még a java... Most meg kell keresni azt az egyensúlyt, ami nem engedi meg azt, hogy ismét ellepjen az alga. Rá kell jönnöm, hogy mi okozza az algásodást. Persze most egy hétig napi 4 órában megy majd a csak 48 watt, de a későbbiekben sem tervezem egyenlőre 7-8 óránál továbbra belőni a teljes fényt. Plusz a tápozást is lehet növelem... A halacsok pedig még ezen a héten diétásabb menüt kapnak, érts ezt úgy, hogy kevesebbet nyammoghatnak. Meglátjuk mi lesz... A rotalák egyre terjednek, nőnek, úgyhogy ők is konkurenciát jelentenek majd az algákkal szemben. Sajnos azért nem teljes a siker..:

Mint látható, maradt még mit eltakarítani, de ez remélem már a természetes alga-eater-eknek nem okoz gondot. Csak ne induljanak ismét neki ezek a zöld "kártevők"... De ahhoz lesz nekem is még egy-két szavam... :)

AVE

NYÁRNYÁRNYÁR

Igen, végre itt a nyár! Ma már egész kánikula hangulat volt itt Vásárhelyen. Ehhez hozzájön még az EB... Az ember nem teheti meg, hogy rossz kedve legyen (gondolván itt elsősorban a férfi embörökre) :)  Szóval most, hogy már nyolc után kezdődnek a meccsek és az idő is biciklizésre csalogató munka után lehet felpattani a kecóra és hajts ki Paperébe. Marcival már voltunk kint a hétvégén, a kissé elgazosodott területeket Markosz rendbe rakta, én pedig a borsó egy részét szedtem le, persze azokat amiket már kellően "hasasnak" gondoltam.

Bizony már minden megindult a kertben és igen csak adós voltam már egy beszámolóval a veteményesben alakult dolgokkal kapcsolatban, úgyhogy ma rászántam magam, hogy meccs közben (Forza Italia!!!) kicsit másfelé is kalandozok.

Papere elnevezésének "legendáját" már talán említettem, hogy ez egy pap földje volt, ahol is folyt egy kis ér és ugye innen jött nem kis logikával a terület neve. Mindezt azért hoztam fel ismét, hogy egy képen keresztül megmutassam, hogyan is áll ez a kis erecske napjainkban:

 Szerintem tip-top ahhoz képest, hogy napjainkban minden kis patak meg ilyesmi kiszárad.

Nyilván nem egy nagy vízfolyásra kell gondolni, de annyit elárulok, hogy kb. 8 vadkacsát számoltam a vízben vagy a környéken totyogva, szóval a flóra-fauna rendben van a náddal, sással, siklókkal, békákkal együtt. Azonban annak is meg van az oka, hogy időztem egy keveset e kis "folyócska" partján. Az ok pedig az, hogy egyes paprikapalántákat bizony eléggé ellepték a tetvek ezt pedig orvosolandó csalános trágyalevet készítek/készítettem ellenük, amihez többek között vízre is volt szükségem. Ez már egy bevált recept, abszolút bio és tényleg működik (idén az otthoni kertben, az otthoni "lötyivel" már a paprikáról és az articsókáról elkergettük a tetveket). Először is lássuk hát az okokat, amik e hatásos ámde rettentő szagos "fegyver" bevetését indokolják:

A tetvek...

... és az őket pesztráló hangyák.

E fenti kis csapat késztetett tehát arra, hogy Paperében is bevessük a csalán-levet. A lé elkészítése egyszerű. Kell hozzá csalán, vödör és víz, na meg persze egy kis idő, de jó idő (!) mert a napsütés érleli majd be a czuczott.

A csalánt a legjobb napos helyről leszedni, mert az ilyen csalánok sokkal több savval rendelkeznek, ami majd a tetveket (és a növényeket is...) nagyon fogja "zavarni". A Marci által mutatott csalán szedő helyen minden körülmény adott volt:

Árokszél + full napsütés = "tiszta anyag"

A vödör és víz területén nem kell különösebben igényesnek lenni, ne legyen lyukas és legyen viszonylag tiszta. Előbbi a vödörre, utóbbi mindkettőre vonatkozik. 

És az arányok:

 Előbb a vödör félig csalánnal...

... majd full fel vízzel.

A víz egyik fele a kis érből, a másik pedig a szomszéd hordójából származott. Eredetileg az egészet az érből terveztem beszerezni, de a csúszós part miatt inkább nem kockáztattam.

Innentől pedig várni kell és remélni, hogy sok nap fog sütni rá. 10-14 nap alatt elkészül az egész, ami úgy is tetten érhető, hogy valami elképesztő szaga van, irtózatosan büdös, tényleg, és hát ez majd úgy 3 méteres körzetében könnyen észlelhetővé is válik... Amikor idáig eljutunk, akkor kis locsolóval vagy permetezővel a levet a "problémás területre" kell önteni, permetezni. Van aki hígítja ezt, talán úgy könnyebb kipermetezni, nem tudom, mi sosem szoktuk, a növénykék pedig még panaszkodtak :) Ha elsőre nem is tűnnének el a tetvek, lehet újra kezelni. 2-3 csapatás után biztosan nyomuk sem lesz. Az okokat két oldalról közelítik meg a "szakértők", szerintem mindkettő elfogadható magyarázat, sőt együtt is hathatnak. Szóval a főszerep természetesen a kioldódó savaké, "mérgeké", de ezek kétféle módon hathatnak. Egyrészt, hogy magát a tetveket borzalmasan irritálja a savas lötty, sőt el is pusztíthatja őket, így tehát a kis férgek vagy elmenekülnek vagy elpusztulnak. Másrészt, mivel a növények szintén élő-érző lények, sajnos őket sem érinti túl jól ez a savas fürdő, amire ők úgy reagálnak, hogy a fürdés után a sejtfalaik vastagságát elkezdik megnövelni, ami persze a tetvek számára nem túl előnyös, mert kevésbé, vagy egyáltalán nem férnek a nedveket szállító kis "erecskékhez". Úgy gondolom mindkét elmélet helytálló, de nekem van egy kevésbé "tudományazatos", ám szintén elképzelhető és érthető konceptem a dologgal kapcsolatban. Az elképzelés  központját pedig az az elképesztő szag adja, ami ebből a "főzetből" árad. Szóval, hogy azt hosszútávon (gondolok itt akár csak 2-3 napra) bármilyen fejlettebb élő szervezet képtelen elviselni. A tetvek így feladják, a növények pedig - jobb híján - "orrukat befogva" növesztgetik a sejtfalaikat. Nem tudom... Én simán el tudom ezt is képzelni :) Tehát durván 2 hét múlva beszámolok majd a fejleményekről...

Na de térjünk át sokkal kedvesebb területre, mégpedig a vetemény bemutatására. És íme:

A középső kis földcsík adott korábban helyet a salátának és a rukkolának. Ők már kikerültek...

Ebben az időpontban 3-4 féle paprika, 2-3 féle paradicsom, sok-sok krumpli, hagyma, cékla, borsó, tök, patiszon, padliszán, répa, gyökér, kukorica van. A későbbiekben jön még valami spec retek, ubi, meg a csoda tudja még mi jut majd eszünkbe. Érdekes, hogy a paprikák közül csak néhányat lepett meg a tetű, a kalocsai fűszerpaprikát pedig messze elkerülte , azok közül egyik sem fertőződött meg. Gondolom a jó gének... :) De a többiek is szépen fejlődnek természetesen:

Az igazi szépség, egy cseresznyepaprika személyében :)

A kerti-tabló növendékei pedig igazán tetszetősek, velük tényleg lehet még büszkélkedni... :)

 Formás céklák!

Jól nevelt hagymák!

Reményteljes padlizsánok!

Csinos krumplik és paradicsomok!

Nos igen, kb. ezért volt a nagy felhajtás és ezért van a mai napig a törődés és lesz is a jövőben is (remélhetőleg...). Mindennek köszönhetően kis kertünk már kézzel fogható, - sőt! - szájjal ehető eredményt is produkált csúcs-szuper-finom saláta, rukkola és borsó formájában. A borsót sokan javasolták, mivel hálás növénykének mondták, ami még ráadásul egészen igénytelen is, szóval kevéssel beéri. Bizony volt is, van is eredmény. A nagyja még most pénteken jön le, de már szedtünk belőle egy levesre valót.

 Nekik még kell pár nap.

Őket viszont hamar eltüntettem... :I

A jövő még szép babokkal is kecsegtet. Marci ültette, valami bokorbabok, úgyhogy várhatóan nem fognak messzire futni a helyükről. Azért remélem, hogy rendesen fogja adni az "áldást", eddig szerintem minden okés, én szinte már látom  a kis babok kifejlődését:

A másik két reményteljes, de még kevésbé megfejthető növényünk a tök és a kukorica. Ők szerencsére - elvileg - szintén a kevésbé kényes fajtákból valók, de még a termést nem igazán villogtatják. Ne de azért ránézésre is szépek, úgyhogy az elvárásokat szerintem biztosan teljesíteni fogják. Íme:

Róluk csak ilyen képet tudtam csinálni, nem túl jóóóó.... Talán azért is mert délutánra kicsit kitikkadtak a skacok :(

A kukorica-tök szerintem jó párosítás. A kukorica előtt a tök kap elég fényt, de a kukorica szárai közé is bekúszhat akár, ahol vígan hűsöltetheti a nagy terméseit. A vizet illetően elvileg a hétvégéig kell várni rá, akkorra ígérnek néhány záport, remélhetőleg ide is jut majd belőle és remélhetőleg nem lesz majd teli jéggel.

Mert bizony fenti szépségeket azért idén már kétszer is elverte a jég, aminek ha a zöldségeken nem is, de a gyümölcsökön komolyabb nyomai lettek:

 Az öreg körtefa termései igen csak megsínylették a dolgot... :(

Nem úgy a "cigány" meggy... Kicsi, savanyú és vérvörös kis termései elég jól átvészelték a Húsvéti fagyot majd a jeget, azonban enni nem igazán kellemes őket, habár tuti, hogy "antioxidánsokkal" rommá teli vannak. Na de majd meggybornak... :)

A nagy reményekkel kecsegtető két növényünk a paradicsom és a paprika (természetesen), akik már láthatóan készülnek minket ellátni minden jóval. Arra azért kíváncsi leszek, hogy a paprikáink hogyan fognak "muzsikálni", gondolván itt arra, hogy mekkora lesz a termésük? Az otthoni kertben, ami azért jóval árnyasabb mint a Paperei "puszta", nem igazán nőttek meg 6-8 cm-nél nagyobbra. Továbbá a vízellátás még nem zökkenőmentes finoman szólva sem, pedig a paprika elvileg jobban igényli a vizet. Na abból mondjuk otthon nem volt hiány, de itt... Na majd meglátjuk... A kalocsi fűszerpaprikáért mindezek ellenére annyira nem aggódom. Ők itt a környéken edződtek, úgyhogy szerintem bírni fogják. Csak mutatóban egy "kis kalocsai":

Micsoda fűszerpaprika lesz belőlük... Csak ezzel lesz a pörkölt, a halászlé, a minden...

De persze a többieket sem szabad/lehet elfelejteni. Ők is értünk "dolgoznak":

Vállt vállnak vetve...

... büszkén felszerelkezve.

A zöldségek tehát már hozzák az elvártakat, rájuk nem lehet panasz. Gondolom azért a szépen megdolgozott, átrotált és megtrágyázott talaj is sokat segít nekik. Erre utalva a kevés bizalommal elvetett répát, gyökeret is meg kell dicsérnem. Valószínű, hogy a tényleg jól megdolgozott talaj miatt, de az a kevés répa, gyökér, ami fel tudta venni a versenyt a gyorsan növő gazokkal mára már a 10-15 cm-es nagyságot is elérték és máris igen finomak, ezt tanúsíthatom... :)

Ejtenék még pár szót - illetve elsősorban képet - a tavaly ősszel ültetett gyümölcs-fácskákról is. Először essünk túl a nehezén... A rossz hír:

Az egyik cseresznyefa sajnos eltávozott... :( Hozott rügyeket, próbált nekiindulni, de nem sikerült... Pedig még több vizet is kapott mint a többiek. RIP

Na de inkább nézzük a "túlélőket", ők általában köszönik, jól vannak. Egy kisebb támadást kellett az almafáknak átvészelniük a nyulakkal szemben, de eddig jól vették az akadályokat. Már úgy értem, hogy túlélték a nagy levélfalást. Úgy tűnik, hogy a nyulak szeretik az almafalevelet.... Tehát a többi fácska:

A kicsit lecsupaszított almafa

 (a kép pocsék, de nem volt jó a fény és amúgy sem értek a fényképezéshez...)

Szilvafácska 

(a suhángot kb 1,6 m magasságban elvágtam, a sebet kezeltem és íme)

Barackfácska

(szééééép)

Persze a nagy öreg szilvafa is rendben van :)

Végül a környék is szép, szerintem a "nagy-veteményesek" is hozzák a tőlük elvártakat, úgy gondolom, hogy idén errefelé nem igazán lesz ok a panaszra (hacsak nem kezd el esni a betakarítás előtt). De ezt csak én gondolom...

A mező...

...a gabona (búza...)

AVE

u.i.: tervbe van véve egy kis beszámoló az aqua-kert alakulásáról is, mert egy kis átalakítást helyezek majd kilátásba és azt dokumentálnám. De az még a jövő zenéje... A nyár inkább a "sima" kertnek kedvez...

Ja, és az Olaszok továbbjutottak! :)

Peeeeca

Ma megint esett... Gondoltam munka után kimegyek Paperébe, kicsit rendbe hozni a veteményest, de nem jött össze... Pedig jó lett volna egy kis mozgás :( Helyette maradt egy kis sör meg bor... :) Kellemes megnyugvásomban - ezen az esős napon - eszembe jutott az idei év első leégése (nem úgy...), ami a Tisza parton esett meg velem, peca közben (úgy sem...) és gondoltam a magam és mások bátorítására  megosztok egy-két ezen a napon készült szívderítő, fényes, napos képet.
Szóval kb 3 hete még a Tisza bőven áradt és Jozef javaslatára megkerestünk azt a helyet, amit ő már  több napja horgászott, és ahol várható volt, hogy lesz némi fogás. Már maga az odavezető út is kellően inspiratív volt, balra az erdő, jobbra a Tisza, napsütés és friss levegő,    óóóóóó    :):):):):):)... :

Ahogy oda értünk a víz jóval magasabban volt mint gondoltam, de Jozef lelkes beszámolói eszembe jutottak és hamar elhessegették a kétkedő gondolatokat. Így festett a lejáró a partra:

És maga a part ahonnan pecáztunk (Geri mutatja is hogyan :)):

Az talán innen is látszik, hogy egy öbölben lógattuk a horgokat, ami normális vízállás esetén kb 1,5 méterrel lejjebb lett volna. A hátrébb látszó fák már azóta bőven kint vannak a vízből és egy homokpadon csücsülnek, akár be is lehetne sétálni alájuk, nem lennénk vizesek, sőt egészen ígéretes rablózóhelyek vannak arra.

Szóval az ég kék volt...

... a víz rohant, áradt, terült ...

... és ragyogott.

Vissza térve a horgászatra, nem panaszkodhadtunk. A Tisza a korábbi fényében tündökölt ismét. A horgász szíve mindig eltelik örömmel, ha teli szákot lát és mi ezt szerencsére ismét átélhettük. A szák egyik (eddig) ritka vendége is ismét meglátogatott minket, ami nem volt más mint a garda:

Gardából idén a korábbiakhoz képest egész sokat fogtunk (értsd úgy, hogy korábban a Tiszán alig fogtunk egy-két darabot, most pedig ez már a sokadik példány volt). A Balatont leszámítva az utóbbi időkben gardával egyáltalán nem találkoztam. Sajnos a Balcsi garda állománya bőven nem a régi már, ellentétben a Tiszáéval, ami megújulni látszik. Ezzel kapcsolatban van egy elméletem... A garda nagy planktonevő. Viszont, vele szemben a nálunk egyre jobban berendezkedő és terjedő busa is hasonló táplálékon gyarapszik. Két nagy vízen szoktam relatíve sokat horgászni, ez a Balaton és a Tisza. A Balatonból a garda az utóbbi pár évben kezd eltűnni (oké-oké a kútban szinte mindig van, de az most nem ér...), mindezt abból gondolom, hogy jó pár éve az éjszakai keszegezés során soha, egyetlen gardát sem fogunk. Ezzel szemben a Tiszán az utóbbi időkben kezdenek visszatérni ezek az érdekes halacskák. Az elméletem kiinduló pontja a Tiszán levonuló ciánszennyezés. A cián rengeteg halat megölt, még itt délen is, de ezek zöme (nagyja...) busa volt! Azzal viszont, hogy a sok és nagytestű busa kikerült a Tisza vízrendszeréből, az egyébként itt is őshonos garda egyik fő - ha nem a legfőbb - táplálékkonkurense eltűnt a láncolatból, vagyis visszatérhetett minden a régi kerékvágásba, tehát van táplálék, amit a gardák és ifjoncaik ehetnek. Így ismét lehet fogni a Tiszán gardát! 

Ennek ékes példája a mi példánk...:)

A csalit nem misztifikáltuk túl, csonti és etetőnek Döme Gabi (kis)dévér speciálja volt terítéken:

A pinki és a csontibáb lett kikiáltva a legmenőbb csalinak, de persze a sima csonti hozta a legtöbb halat... Kenyér, kukorica nem működött :(, de a csontesz tényleg varázsolt.

Na de azért megmutattuk a halaknak, hogy mi is elég elszántak vagyunk. Kint ültünk, menő, atom hófehér bőrrel  és égettük magunkat a sztereóban (ég és vízfelszín) sugárzó nappal szemben.Az eredmény persze meg lett, de arról nincsenek képek. Egy apró trükk: ha ilyen esetben nincs naptejed és korábban is elfelejtetted lekenni magad, akkor mindenféle leveket vizezz meg és azzal takard le a kilógó bőrfelszíneket. Tényleg jó, de csak kicsit későn jöttünk rá mi is...

Itt épp Geri fárasztja az aktuális Moby Dick-et

 

Én meg a csalizással bíbelődöm...

Végül egész tisztes zsákmányra tettünk szert egy délután alatt. Én, Geri, Jozef és Mejszner Andris (Bandi mint hivatásos szurkoló:)) kb 4 óra alatt olyan 5-6 kg keszeget fogtunk. Nem a legnagyobbak közül, de azért bőven jó sütni-valóak voltak (Jozeféknál borácsban... nyam-nyam:)), szóval nem panaszkodtunk. És íme az eredmény a szákban (szerintem egész jó):

Végezetül, ha már úgy is említettem a Balcsit és mivel erre a hosszú hétvégére le is látogatunk a Tó mellé, egy hangulatkeltő képpel búcsúznék a tavalyi évről, hátha másnak is kedve támadna lejönni (Szántódon fesztivál lesz, talán oda is eljutunk... de csak a peca után:)).

Igazi, nyári örömpeca....... :) Remélem sok ilyen lesz idén is!

AVE

u.i: Holnap kinézek Paperébe, ha esik, ha fúj...!